Emlékszem egy nőre , aki egyszer a gyülekezetben velem egy sorban, de három székkel arrébb ült, olyan távolságban, hogy nem tudtam őt kézfogással üdvözölni. Emiatt hosszabb ideig került, és nem jött többé az alkalmakra, amíg szóba nem hoztam a viselkedését, és nem tudakozódtam távolmaradásának oka felől.

Az érzelmi fogékonyság értékes adottság. Szakértők becslése szerint az emberek mintegy egyötöde e téren különösen is kifinomult képességekkel rendelkezik. Ezek az érzelmileg nagyon finom érzékű személyek a külvilág ingereit hatványozottabban fogják fel. Így olyasmit is észrevesznek, ami mások figyelmét elkerüli, ugyanakkor viszont hamarabb ki is merülnek, mivel több mindent kell feldolgozzanak, mint másoknak.

Az érzelmi fogékonyságnak van viszont egy beteges oldala is, ez a túlzott sebezhetóség. Az érzékeny ember könnyen megbántva érzi magát. Fél, hogy elveszíti az értékét, emiatt rosszul érzi magát, és úgy gondolja, hogy védekeznie kell.

Sokan agresszívvé válnak, ami abban nyilvánul meg, hogy felemelik a hangjukat, és veszekedni kezdenek, mert az adott helyzetben nem látnak más kiutat. Aztán vannak, akik rosszat mondanak a másikról, mivel forr bennük a méreg, és íly módon állnak bosszút. Mások meg azáltal fojtják el a megbántottságukat, hogy rágódnak a dolgon, és egyedül akarnak megbírkózni vele. Megint mások kitérnek a helyzet elől: néhány napig durcásak, és nem lehet velük szóba állni. Olykor az ilyen sértődöttség már már gyerekes formában nyilvánul meg.

Mit tegyünk?