A bosszúálló maga is vétkessé válik. Elcsábul, azt teszi, amit az ellensége, vagy aki bántotta, előír a számára: "visszaadja a kölcsönt", tehát utánozza a támadóját.

Az ellene vétőhöz kezd hasonlítani.

Támadóm a szolgájává akar tenni, vele kellene foglalkoznom ezután. Persze, ha mindegyre lenyelem a dühöm, ellenségem akkor is nyert: előbb-utóbb gyomorrákom lesz. Ha arcul ütöm, úgy meg hitvánnyá leszek. Ha olyan leszek, amilyen ő, akkor elérte a célját. Nincs más választásom, mielőtt bármit tennék, meg kell értenem, hogy mi mozgatja őt, mikor ellenem uszul. Legközelebb már nem ér váratlanul. Kiszámíthatom őt, felvértezem magam, így lassan úrrá lehetek a baj felett, amit okozni nékem a legfőbb szándéka. Olyasmi ez, mintha hihetetlen ügyességgel, mindössze az eszemet használva lefejteném magamról a láncot, amellyel, míg aludtam, szorosan megkötöztek.