Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.
Ézsaiás 49:15.

Hálát adok Istennek mindennap a családomért, a gyermekünkért, az anyaság örömeiért. Cserháti Zsuzsa "Édes kisfiam" dalából idézve, értem már, hogy van olyan, amikor "az éjszakát felváltja a fény"....minden értelemben...

Anya legyen a talpán, aki  álomra bír az éj közepén egy éber csecsemőt. Marad az aktív alkalmazkodás és a lehetőség szerinti gyors és hatékony nappali alvás öröme. Mindezek mellett, különös élmény számomra gyermekem megismerése, a szükségei mentén kialakult napirendhez való alkalmazkodás, az önmagamról való lemondás.

D.W.Winnicott szerint a csecsemő akkor juthat el az örömelvtől a valóságelvhez, ha rendelkezik egy "elég-jó" anyával. "Elég-jó" anya az, aki aktívan alkalmazkodik a csecsemő szükségleteihez. Ebben az értelemben az anyasággal kapcsolatos általános elvárásokat elfelejthetjük, az anya-gyermek kapcsolat egyedi misztérium.

Az anyaság megélése által Isten önmagáról tesz bizonyságot az életemben. Isten szeretete és hűsége tökéletes, több mint "elég-jó", csak a megértés miatt hasonlítható az egyik legszorosabb emberi/anya-gyermek kapcsolathoz. Ha Istenre bízom a szükségeim megoldását, biztonságban tudhatom, hogy tökéletes támaszra számíthatok ígérete szerint.