Hír: : A gyász fázisai
(Kategória: Életesemények)
Küldte: Gaby
2007 máj 28
"Nemcsak egy szeretett embert kell a halál számára szabadon bocsátani, hanem magunkat is - az élet, esetleg egy másik ember számára. Bizonyos beállítódásainkat is engednünk kell meghalni, ha lejárt az idejük, le kell mondanunk valamiről, ami életünkben kedvessé lett, ha elmúlt felette az idő. Ha ezt nem tesszük meg, akkor a múlton csüggünk, és ez azt jelenti, hogy elzárkózunk a jövő elől, hogy valójában nem élünk többé. Ebben a helyzetben is gyászolnunk kell."
Verena Kast
Verena Kast, a jungi iskolához tartozó svájci terapeuta alapvető feladatnak látja a "gyászmunkát" az emberi individuációs folyamatban. Terápiás tapasztalata alapján Verena Kast megállapítja, "hogy a veszteségélményeket túl kevéssé gyászolják meg, és emiatt ezek a depresszív és pszichoszamatikus megbetegedések egyik kiváltó okává válhatnak.
Bármilyen okból is történjék is a gyász tagadása és elhanyagolása, ez a személyiség szintjén egy alkotói folyamat kiesését vonja maga után. Nemritkán a lelkigondozói kísérés alapkérdésévé válik, hogy sikerül-e pótolni az elfelejtett és elmulasztott gyászmunkát. Ez esetben - egy egész sor feladat keletkezik, amelyet a gyászolónak környezete, de mindenekelőtt a lelkigondozói kísérés, segítségével kell megoldania. Különösen az elhagyatottságból, bűntudatból, csalódásból és dühből fakadó ellentmondásos érzés-zűrzavart kell kifejezésre juttatnia. A reális élethelyzet megbékélést kíván. A gyászolónak megfelelő helyet kell találnia emlékezetében az elhunyt számára. Végül pedig új tájékozódásra van szüksége az élők világában.
Verena Kast négy - egymástól szigorúan elkülnített - fázist különböztet meg.
1. A tagadás fázisa
2.A feltörő érzelmek fázisa
3. A keresés és az elválás fázisa
4. Új kapcsolat önmagunkkal és a világgal
Ezen hír származási helye: mentálhigiéné
( http://mentalhigiene.eu/comment.php?comment.news.67 )
